Tanítási filozófiám

     A középiskolás éveim végén döntöttem el, hogy a tanári mesterséggel szeretnék foglalkozni, biológia és kémia szakon. Szerencsére sok jó és ügyes tanárral találkozhattam a gimnáziumban, akik miatt vagyok most én is leendő pedagógus. De mitől lesz valaki jó tanár? 

Mikor a tanári pálya mellett döntöttem, elköteleztem magam arra, hogy én is jó tanár leszek, akit a gyerekek szeretni fognak. Ez egy eléggé tág fogalom, így szeretném is sorra venni azt, hogyan gondolom a saját tanítási filozófiámat.

Én egy olyan tanár szeretnék lenni, aki olyan órákat tart, ahova a gyerekek szivesen ülnek be, ahol az adott tananyagot szivesen megtanulják, és engem mint embert, mint tanárt kedvelnek is. Ezt a hármasságot nyílván nagyon nehéz megteremteni, de nem lehetetlen. 

Ahhoz, hogy a tanítás hatékony legyen, elengedhetetlen, hogy a tanár rendelkezzen egy szakmai műveltséggel, a saját szakpárjait teljes mértékben kiismerje és magáévá tegye. Ha ezek megvannak, jöhet a neheze, a tanítás.

Véleményem (és középiskolás tapasztalataim) szerint, teljesen mind egy, hogy egy adott tanár mit tanít, a lényeg az, hogyan adja elő magát. Egy unalmas, egyszínű hangon mesélő tanárra kevésbé fognak odafigyelni a diákok, talán még annyira sem. Ezért is fontos, hogy legyünk humorosak, adjunk több színt a beszédünkbe, legyen kiállásunk. Talán a mostani rendszer szerint nagyon kötött a munkatervünk és kevés idő van arra, hogy egy szorosabb tanár-diák kapcsolatot alakítsunk ki, némi kreativitással igen is meg lehet oldani. Merjünk változtatni, és amit elképzeltünk, nyugodtan valósítsuk is meg! Ha egy történelem tanár a leadott anyaghoz korhűen szeretne felöltözni, miért ne tehetné?  Mindenkinek a saját tantárgyához kell igazodnia és midegyiknek meg van a maga varázsa és szépsége. A diákok pozitívan fognak hozzáállni, és örülni fognak annak, hogy egy önmagába béna és unalmas órát, feldobja valami szokatlannak a tanár. Valamint humoros, vicces mondatokkal is feldobhatjuk az órát, a diákok ezekre biztosan felkapják a fejüket.

 

Lehetünk szigorúak és lehetünk egyszerre jófejek is. Megköveteljhetük az anyagot, de ahhoz az kell, hogy én, mint tanár úgy adjam elő, hogy az centiről centire érthető is legyen. Adjunk lehetőséget annak a tanulónak, aki elsőre, másodjára sem éretette meg. Mindent minimum kétszer el kell ismételni és érdeklődni, hogy érthető volt-e. A visszajelzések képet adnak arról, ha valamit rosszul csináltunk, és ez ad lehetőséget arra, hogy pozitív irányba tudjuk változtatni a módszerünket. 

      Szeretnék egy olyan nemzedéket felnevelni, akik a jót, a lehetőségeket látják az iskolában. Céljaim közé tartozik, hogy a tanárt, mint olyat, közelebb hozzam a diákokhoz, társként nézzenek rá, bízzanak benne. 

"A középszerű tanár magyaráz. A jó tanár indokol. A kiváló tanár demonstrál. A nagyszerű tanár inspirál."
                                                William Arthur Ward